– Érdekes, hogy a Karcag ellen büntetőrúgásból volt eredményes, noha korábban kijelentette, nem vállal tizenegyest.
– Igen, néhány éve rövid időn belül három büntetőt is elrontottam, és ez nagyon megviselt. Akkoriban még a csapatkapitányi karszalagról is lemondtam, de szerencsére gyorsan túljutottam azon az időszakon. Tavaly is elvállaltam már a tizenegyest, és most is engem jelölt ki a feladatra edzőnk, Gellei Imre, meg Bojan Lazicsot és Balog Zoltánt.

– A gólja után az égre pillantott, karjaival is felfelé mutatott, ez valami üzenet volt?
– Igen. Régóta jó barátságban vagyok egy fradista családdal, a két fiú bérletes, mindig eljön a meccsünkre. Az ő édesanyjukat temettük pénteken, és a mamának küldtem puszit a gól után.

– Nagyon szép gesztus. Hadd kérdezzem meg más témában, ez most igen aktuális: ön válogatna az NB II-ből?
– Hogyne válogatnék! A Ferencvárosból mindenképpen, mert szerintem eddig is kiderült, hogy mi az első osztályba való csapat vagyunk. Neveket nem mondanék, tiszteletben tartottam mindig is, hogy ez a mindenkori szövetségi kapitány felelőssége.

– Mondok neveket én. Dragóner Attilát beválogatná?
– A keretben szerintem mindenképpen helye lenne, Juhász Roland mellett ő lehetne a másik középső védő.

– Tököli Attila?
– Sokat kihagyott, kell még neki néhány hét, esetleg hónap, hogy újra a régi legyen, de ha mondjuk a kétezer-négyes Tököli Attilára gondolok, akkor, a jelenkori csatárkínálatot ismerve, egyértelmű, hogy a keretbe bőven beférne ő is.

– És akkor a végére: Lipcsei Péter?
– Harmincnégy éves vagyok, megértem, ha a kapitány nem gondol rám. Persze jólesne, ha hívnának, és ha a norvégok elleni mérkőzésre gondolok, azt kell mondjam, úgy én is teljesítenék, mint azon a meccsen néhányan. Ne értsen félre: az embernek tisztában kell lennie magával, és azt hiszem, a nemzetközi porond nekem már sok lenne. A Fradira koncentrálok, azért dolgozom, hogy – ha már ide kényszerítettek bennünket – megnyerjük a másodosztályú bajnokságot.